Úgy döntöttem, időrendben fogok végighaladni egyedfejlődésemen, de azért mégsem az apuka iránti rajongással kezdeném. Azon túljutva a lány már eljut oda, amikor közösségbe kerül, hogy felfedezi: vannak más hímnemű egyedek is a világon imádott apuciján kívül. (Akihez persze semmilyen Pistike sem hasonlítható, ugyanis Apuka tökéletes, egészen az első "el akarok menni otthonról, de a gonosz Apu nem enged el" fázisig.) Esetemben ez a felfedezés csak első osztályban következett be, óvodába ugyanis csak egy esztendőt jártam, azt pedig főként úgy töltöttem, hogy egy asztalnál rajzolgattam egész nap. Legalábbis erre emlékszem, no meg, hogy sosem aludtam, és azt onnan gondolom, hogy nem lehettem túl társasági lény, hogy az egyetlen ember, akire emlékszem, az a másik kislány, aki szintén rajzolgatott mellettem. No meg az óvónénik. Egyikükről megmaradt egy igen különös benyomás: idegesítően kedves volt. Hogy egy ötéves kislány számára hogy lehetett irritáló a túlzott kedvesség, arról fogalmam sincs, de határozottan emlékszem erre az óvónéniről magamban alkotott véleményemre.

Na de térjünk vissza Pistikéhez. Nem hiszem, hogy őt pasitípusba lehetne sorolni, ám, ha mégis muszáj, legyen a neve "Kíváncsi kisfiú", ahol a kisfiú szó szó szerint értendő. Valószínűleg mindenki életében van egy ilyen Pistike, merthogy ő az, aki elindít mindenféle bonyodalmat elindít, kíváncsiságbogarat ültet a lányok fejébe is, és ezernyi kérdést hagy maga után.

A hozzá fűződő történet egyszerű, és rövid. Ártatlan rajzmániás kislány kikéredzkedett pisilni az alvásidő alatt. Ki is ment - egyedül, mert ő már nagylány -, majd, amikor már a bugyiját húzta vissza, egy suttogó hangot fülelt meg a koedukált mellékhelyiség előteréből. A saját nevét hallotta, és hívást arra, hogy merészkedjen elő a fülke rejtekéből, mert valami nagyon izgalmas dolog vár rá odakint. Kíváncsiságbogár elültetve, a kislány óvatosan kikászálódott, majd nagyot csodálkozott. Kérdésrengeteg jelent meg a kis fejecskéjében az őt fogadó látvány hatására. Pistike állt ott előtte, letolt nadrágocskával. Biztos ő is pisilt, igen ám, de neki valami más volt a lába között. A kislány eddig is tudta, hogy a fiúk és a lányok között különbségek vannak, de ez a pillanat tökéletesen szembesítette azzal, hogy bizony nem csak a hajuk, vagy a ruháik különböznek. A mi Pistikénk nem volt teszetosza, rögtön bátorította a megszeppent kis hölgyet, fedezze fel azt a furcsa valamit közelebbről is, tapogassa is meg nyugodtan, ha úgy tetszik.

Így hát Pistike és rajzos kislány énem megtették a felismerést: "A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk." Ezzel elindultak a férfi-nő ellentét és a kapcsolatok, no meg a szexualitás megfejtésének rögös útján. Így kezdődött minden bonyodalom.

Nos, először is üdvözölnélek, kedves idetévedő blogolvasó!

Mint a bejegyzés címe is mutatja, ez blogom igencsak legeleje, egy bevezetés, egy bemutatkozás arról, ki a fene is vagyok, és miről is fog szólni ez a dolog.

Nem fogom felfedni a kilétemet. Csak sejtetem.

Tizennyolc éves vagyok, nőnemű, és mondhatjuk, hogy Budapesten lakom. Azért csak mondhatjuk, mert egyetemista vagyok, és oda járok, igazából azonban vidéki kislány vagyok, na. Jellemezném hát magam.

Külsőleg nem is tudom, miket írjak. Hosszú, barna hajam van, amit nem festetek, nem vagyok szemüveges, de régen az voltam, na meg fogszabályzóm is volt, de ez a korszak már lezárult. (Szerencsére.) Mondhatjuk, hogy vékony vagyok, nem túl magas. Most már van egészséges önbizalmam, (merthogy régebben nem volt), viszont ha mondani kellene valamit, amit utálok magamban az a bőröm. No mindegy, alapozó a barátom. De azért szeretem is magamat, nem vagyok én elveszve.

Belsőleg hú. Hullámzó érzelmek, intenzív érzések, benyomások. Szenvedélyes vagyok, mondják is, tudom is. Pasik terén meg... válogatós. A szerelemben sajna nem vagyok szerencsés, a sors eddig még nem áldott meg komoly kapcsolattal, azonban sokféle hímegyeddel találkoztam már életem során.

A blog elindítását egy könyv inspirálta: Vág Bernadett: A NAGY pasivadász című alkotásának elolvasása után úgy döntöttem, én is alkotok valami hasonlót, nem éreztem ugyanis egészen teljesnek a pasikategóriák választékát. A könyv igencsak tetszett; szókimondó stílusával, a szerethető főhősnő karakterével igencsak belopta magát a szívembe. No meg a pasikategóriék humorral fűszerezett leírása... néhány helyen igencsak ütősre sikeredett. ;) Úgy döntöttem hát, leírom én is eddigi tapasztalataimat a különböző kategóriás egyedekkel, majd folytatom az újakkal - úgy vélem, lesz még bőven blogolnivaló. Ja, azt hiszem kapcsolatfóbiám van, vagy csak hihetetlenül szerencsétlen vagyok, nem tudom. De ezt csak úgy mellesleg. A többi majd úgyis kiderül.

Jó olvasgatást!