Úgy döntöttem, időrendben fogok végighaladni egyedfejlődésemen, de azért mégsem az apuka iránti rajongással kezdeném. Azon túljutva a lány már eljut oda, amikor közösségbe kerül, hogy felfedezi: vannak más hímnemű egyedek is a világon imádott apuciján kívül. (Akihez persze semmilyen Pistike sem hasonlítható, ugyanis Apuka tökéletes, egészen az első "el akarok menni otthonról, de a gonosz Apu nem enged el" fázisig.) Esetemben ez a felfedezés csak első osztályban következett be, óvodába ugyanis csak egy esztendőt jártam, azt pedig főként úgy töltöttem, hogy egy asztalnál rajzolgattam egész nap. Legalábbis erre emlékszem, no meg, hogy sosem aludtam, és azt onnan gondolom, hogy nem lehettem túl társasági lény, hogy az egyetlen ember, akire emlékszem, az a másik kislány, aki szintén rajzolgatott mellettem. No meg az óvónénik. Egyikükről megmaradt egy igen különös benyomás: idegesítően kedves volt. Hogy egy ötéves kislány számára hogy lehetett irritáló a túlzott kedvesség, arról fogalmam sincs, de határozottan emlékszem erre az óvónéniről magamban alkotott véleményemre.

Na de térjünk vissza Pistikéhez. Nem hiszem, hogy őt pasitípusba lehetne sorolni, ám, ha mégis muszáj, legyen a neve "Kíváncsi kisfiú", ahol a kisfiú szó szó szerint értendő. Valószínűleg mindenki életében van egy ilyen Pistike, merthogy ő az, aki elindít mindenféle bonyodalmat elindít, kíváncsiságbogarat ültet a lányok fejébe is, és ezernyi kérdést hagy maga után.

A hozzá fűződő történet egyszerű, és rövid. Ártatlan rajzmániás kislány kikéredzkedett pisilni az alvásidő alatt. Ki is ment - egyedül, mert ő már nagylány -, majd, amikor már a bugyiját húzta vissza, egy suttogó hangot fülelt meg a koedukált mellékhelyiség előteréből. A saját nevét hallotta, és hívást arra, hogy merészkedjen elő a fülke rejtekéből, mert valami nagyon izgalmas dolog vár rá odakint. Kíváncsiságbogár elültetve, a kislány óvatosan kikászálódott, majd nagyot csodálkozott. Kérdésrengeteg jelent meg a kis fejecskéjében az őt fogadó látvány hatására. Pistike állt ott előtte, letolt nadrágocskával. Biztos ő is pisilt, igen ám, de neki valami más volt a lába között. A kislány eddig is tudta, hogy a fiúk és a lányok között különbségek vannak, de ez a pillanat tökéletesen szembesítette azzal, hogy bizony nem csak a hajuk, vagy a ruháik különböznek. A mi Pistikénk nem volt teszetosza, rögtön bátorította a megszeppent kis hölgyet, fedezze fel azt a furcsa valamit közelebbről is, tapogassa is meg nyugodtan, ha úgy tetszik.

Így hát Pistike és rajzos kislány énem megtették a felismerést: "A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk." Ezzel elindultak a férfi-nő ellentét és a kapcsolatok, no meg a szexualitás megfejtésének rögös útján. Így kezdődött minden bonyodalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.